Az emberi város (Budapest-program 6. fejezet)

A társadalmi igazságosság megteremtésében komoly felelősség hárul az önkormányzatokra: a település egészségügyi, szociális ellátása, a lakhatási feltételeinek megteremtése, a civilszervezetek működésének támogatása és a megfelelő kulturális, sportolási lehetőségek biztosítása mind települési szinten dőlnek el. Olyan Budapestet akarunk, ahol emberhez méltóan, egymásra figyelve, egészségesen és aktívan élhetünk valamennyien.

Emberhez méltó Budapestet, mert a főváros felelősséget érez az itt élőkért, ahol a nyomor nem érint százezreket. Olyan Budapestet akarunk, ahol azok, akik most az utcán laknak vagy segélyre szorulnak, lehetőséget kapnak és részesei lehetnek, a főváros társadalmának. Olyan programok indulnak, ahol a szolidáris gazdaság munkalehetőséget és a fővárosiak közösségei számára fontos, a környezeti és társadalmi problémákat egyaránt orvosló szolgáltatásokat, programokat, személyes segítséget és közösségi együttlétek élményét kínálja, ahol az emberek valóban egyenrangú és aktív tagjai a helyi társadalomnak.

Budapest az ország más részeihez képest könnyebb helyzetben van: a szegénység és kirekesztés mértéke alacsonyabb, a humán közszolgáltatásokkal (szociális és gyermekvédelem, egészségügy, oktatás, közművelődés, sport stb.) és szakemberekkel való ellátottság jobb, a lakosság átlagos anyagi helyzete is kedvezőbb és a civilszervezetek valamint a szolgáltató piaci szereplők jelenléte is meghaladja az országos átlagot.

Ez a szolgáltatási minőség azonban nagyon alacsony, nem felel meg a lakosok elvárásainak, sürgős fejlesztésre szorul.

6.1 Lakhatás

A Lehet Más a Politika szerint a lakhatás alapvető emberi jog és az államnak – a központi kormányzatnak és a települési önkormányzatoknak egyaránt – a jelenleginél nagyobb felelősséget kell vállalnia ennek a jognak a biztosításában. A legnagyobb mozgástere – egyúttal a legnagyobb felelőssége – a központi kormányzatnak van ezzel kapcsolatban, az adott keretek között azonban a Fővárosi Önkormányzatnak is mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy Budapest valamennyi lakójának valós lehetősége legyen legalább egy szerény, de biztonságot és nyugalmat adó otthonhoz jutnia, amely lehetővé teszi társas kapcsolatok fenntartását, a tisztálkodást, a munkavállalást és a pihenést. A Lehet Más a Politika ezen kíván dolgozni a városrehabilitáció, a lakásgazdálkodás, a lakástámogatások, a hajléktalanellátás, valamint a jogvédelem területén.

Ma a főváros utcáin nap mint nap találkozunk utcán élő emberekkel. A lakhatási szegénység egy hibás közpolitikai döntéssorozat, az elmúlt két évtized elhibázott lakás-, önkormányzati gazdálkodás és lakossági támogatáspolitikának következménye. Európában szinte egyedülálló folyamat zajlott az elmúlt 10 évben hazánkban. A lakosság csupán alig tizede él bérelt lakásban, amire szinte sehol nincs példa Európában. A jövedelmi szegénység, a munkanélküliség, egyéb szolgáltatások és támogatások hiányában rengetegen kényszerülnek rossz körülmények között lakni vagy egyenesen az utcára. A megoldás nem az, ha ezekre az emberekre mint bűnözőkre tekintünk; a megoldás összehangolt politikai cselekvést igényel.

Kilábalás a hajléktalanságból

A köztéri hajléktalanság visszaszorítását nem kirekesztő intézkedésekkel és a hajléktalanságot, vagy a másokat nem zaklató koldulást kriminalizáló rendeletekkel, hanem megfelelő szociális ellátórendszer biztosításával kívánjuk elérni. Az utcai hajléktalanság nem attól fog visszaszorulni, hogy az önkormányzat kiűzi a hajléktalanokat a belvárosból, hanem attól, ha majd senki nem kényszerül az utcán élni. Az utcai hajléktalansággal összefüggő köztisztasági problémákat sem a hajléktalan emberek hatósági zaklatásával lehet megoldani, hanem például éjjel-nappal nyitva tartó, olcsó, nyilvános mellékhelyiségekkel. Ezek ma hiányoznak a fővárosból, és nem csak a hajléktalanoknak, hanem mindannyiunknak: itt lakóknak, látogatóknak, turistáknak.

A hajléktalanszálló, mint a hajléktalanság mai megoldási mintája, nem valódi otthon: a cél nem lehet a hajléktalan emberek tömegszállásokon való összezsúfolása, hanem az, hogy mindannyiunknak legyen otthona. A hajléktalanellátásnak ezért összhangban kell lennie azzal az alapelvvel, hogy csak az éljen hosszú távon ellátó intézményekben, aki erre feltétlenül rászorul. Mindazokat, akik képesek az önálló lakhatásra, a közösségnek ebben segítenie kell őket, nem szálláslehetőséget, hanem talpraállási lehetőséget teremtsünk. Így egyrészt tiszteletben tartjuk a rászorulók önállóságát és méltóságát, másrészről pedig biztosítjuk, hogy mindenki, aki feltétlenül intézményi elhelyezésre szorul, hozzájusson a megfelelő ellátáshoz. A kerületi önkormányzatokkal együttműködve kikényszeríthető alanyi jogosultságot kell biztosítani egy meghatározott minimális lakhatásra, ami nem lehet tömegszálláson való elhelyezés: első lépésben a hajléktalan emberek legsérülékenyebb csoportjai, az idősek, betegek, mozgáskorlátozottak, várandós nők, gyermekes szülők, majd pedig mindenki számára. A hajléktalanellátó intézményeknek a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben kell tartania az ott lakók méltóságát és magánszféráját. A hajléktalansághoz kapcsolódó szolgáltatások kialakításába be kell vonni a hajléktalan embereket is, hiszen a szolgáltatások igénybe vevőiként ők észlelik legelőször az esetleges rossz működés okozta hibákat.

A budapesti Hajléktalanok Jogvédő Fóruma tapasztalatai szerint alapvető problémát jelent a lakással, lakhatással összefüggő alapvető jogi ismeretek hiánya, amelyek elsajátítása nélkülözhetetlen a biztonságos lakhatáshoz, ennek hiánya pedig hozzájárul mind az elkerülhető lakásvesztésekhez, mind a tipikusan amúgy is hátrányos helyzetű lakókat kizsákmányoló lakásmaffia működéséhez. Ezért olyan Lakhatási Irodák kialakítását javasoljuk, amelyek egyrészt információt szolgáltatnának a lakások bérbeadásához, kibérléséhez, adás-vételéhez kapcsolódó jogi szabályozásról és az elérhető lakástámogatásokról, másrészt jogi és mediációs szolgáltatásokkal, jogvédelemmel segítik Budapest lakóit a lakhatással összefüggő problémák, konfliktusok megoldásában. E szolgáltatások alapvetően fontosak, hiszen a gazdasági válság, a magas munkanélküliség, a széles körű devizában történt eladósodottság sokak létbiztonságát fenyegeti. E szolgáltatások korántsem csak a jelenleg fedél nélkül élők számára fontosak, hanem a főváros lakosságának széles rétegei számára, akik hitelből vásárolt lakásokban élnek.

Szociális bérlakások

Magyarországon európai összehasonlításban kirívóan alacsony a szociális bérlakások aránya, ami alapvető problémát jelent: az alacsony jövedelmű háztartások megfelelő lakáshoz juttatását, a területi mobilitás biztosítását és a hajléktalanság leküzdését mind ellehetetleníti. A Lehet Más a Politika választási programjában elkötelezte magát egy jelentős közösségi lakásszektor kialakítása mellett. A közösségi lakásszektor alatt olyan szociális bérlakásokat értünk, amelyek elosztása jogszabályban meghatározott, egységes elosztási elvek szerint történik, és amelyek lakói rászorultságukkal arányos, jelentős állami támogatást kapnak a lakhatásukhoz. Ha a jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő lakásállományt tekintjük kiindulási pontnak, akkor a cél az, hogy – első lépésként – 8 év alatt több mint kétszeresére növeljük a szociális bérlakások számát. Jelenleg az ország közel 130 ezer önkormányzati tulajdonú lakásállományának csak egy része található a fővárosban. Budapesten is, akár az ország nagy részén a lakások nagy hányadát az adót elkerülve adják ki tulajdonosai. Ahhoz, hogy céljaink teljesülhessenek, a közösségi (állami, önkormányzati, szövetkezeti) tulajdonban lévő lakások számának növelésén túl a magántulajdonú lakásokat is be kell vonni ebbe a rendszerbe. A fővárosnak mindehhez bővítenie kell a lakásállományát, valamint olyan programokat kell indítani, ami segíti az embereket jelenlegi lakásukban maradni, annak tulajdonát a fővárosra ruházva át. Ez különösen a jelenlegi gazdasági válság és a devizában eladósodott lakástulajdonosok számára jelent rövid távon megoldást, ami hosszú távon a bérlakásokkal kapcsolatos közvélekedés megváltozását is segíti.

Hosszú távon a lakhatás árujellegének jelentős csökkentése és egy olyan kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítása a cél, amely szélesen célzott jogosultsági kritériumokkal, tehát nem csak a leginkább rászorultakat elérő módon, és a lakások megfelelő minőségével biztosítja, hogy a szektor egy része akár átlagos jövedelműek számára is vonzó alternatíva legyen, és amely így nem szegregál.

E célok teljesítéséhez hozzájárulnak a Fővárosi Önkormányzat egyéb támogatásai is, mint például a közel 10 éve működő Fővárosi Lakásrezsi Támogatás program, a Hálózat Alapítvánnyal és a közműszolgáltatókkal együttműködve. A program célja, hogy a legalacsonyabb jövedelmű budapesti háztartásokat lehetőleg megvédje az eladósodástól, költségeit pedig alapvetően az érintett szolgáltatók fedezik. A Lehet Más a Politika alapvetően jó programnak tartja a lakásrezsi támogatást, ezért azt feltétlenül megtartanánk, és lehetőség szerint kibővítenénk.

A lakhatás biztonságának növelésén túl nagyon fontos a lerobbant városrészek megújítása. Azonban szakítani kell azzal a gyakorlattal, amely a városrehabilitációt arra használja, hogy kiszorítsa az alacsony jövedelmű családokat az adott városrészből, vagy akár magából a városból. Komplex programokra van szükség, amely biztosítja mind az érintett közösségek részvételét, mind a várospolitikai, lakáspolitikai, oktatáspolitikai, szociálpolitikai és ökológiai célok összhangját. Az alapvető civilizációs követelményeknek nem megfelelő lakások korszerűsítése, kiváltása érdekében speciális támogatási formákat kell kidolgozni és bevezetni. Nem igaz az, hogy a nagyvárosok rehabilitációja kizárólag a jelenlegi, szinte kizárólag a magánbefektetőkre alapozó formában finanszírozható. Ha az önkormányzatok olyan feltételeket teremtenek, amelyek között csak a rövid távú profitszerzésben érdekelt, spekulatív piaci szereplők tudnak érvényesülni, akkor valóban nem lehetséges a társadalom legszegényebb csoportjai érdekeit érvényesíteni. Számos nemzetközi és sajnos csak elenyésző számú hazai példa (mint például a 8. kerületi Magdolna-projekt) bizonyítja azonban, hogy megfelelő, a fentiekkel összhangban álló lakáspolitikai beavatkozásokkal és az átfogó, állami szintű szabályozás megerősítésével megállítható, sőt visszafordítható a gettósodás folyamata.

Rendelkezésre állnak azok az uniós források, amelyek a lakások felújítását, korszerűsítését és új bérlakások építését szolgálják. E források felhasználása során a fővárosnak aktív, kezdeményező szerepet kell betöltenie a megvalósító önkormányzatok felé annak érdekében, hogy a városmegújítás valódi társadalmi változásokat is hozzon.

Kezdeményezzük, hogy a Fővárosi Önkormányzat használja ki a Magyar Fejlesztési Bank Sikeres Magyarországért Bérlakás Hitelprogramját tartósan önkormányzati tulajdonban maradó, szociális célú bérlakásállomány építésére, valamint a meglévő állomány felújítására. Azoknak a saját tulajdonú lakásban lakó háztartásoknak a védelmében, amelyek nem tudják fizetni a lakáshitelüket, indokolt esetben – árverezés helyett – az elővásárlási joggal felruházott önkormányzat vásárolja meg a hitelprogram segítségével lakását, majd adjon lehetőséget számukra, hogy visszabéreljék azt. A lakóingatlan-beruházások során elő kell írni, hogy az épített lakások egy meghatározott része az alacsony-jövedelműek számára is hozzáférhető legyen és hogy az önkormányzat rendelkezzen bérlő-kijelölési joggal.

6.2 Szociális ellátások és szolgáltatások

A szociális szolgáltatások rendszere jelenleg egy zárt, a társadalom szerencsésebb csoportjaitól elvált világban működik. A szociális szolgáltatásokat igénybe venni megbélyegző, a szegénységben élőket, támogatásra szorulókat előítéletek sújtják. Olyan szociális támogató és ellátó rendszert építünk ki Budapesten, amely nyitott, a segítségre szoruló és a segítségüket felkínáló emberek egyaránt ismerik és használják. Ehhez közösségi programokra, közös cselekvésekre és közös élményekre van szükség. E nélkül az előítéletek és az eltérő helyzetű társadalmi csoportok közötti szakadék nem oldható fel.

Az érintettek bevonása

A szegénységben élők hangja nem hallható. Azoknak, akik a napi megélhetési gondok szorításában küszködnek, saját érdekeik képviselete elképesztően nehéz. Ezért minden olyan szerveződéssel, csoporttal, informális közösséggel együtt kell működnie a főváros és a kerületek vezetésének, akik képesek a szegénységben élők hangját hallhatóvá tenni. Ma már több ilyen csoportosulás létezik, például a Magyar Szegénységellenes Hálózat, a fogyatékossággal élők önsegítő csoportjai, a Város Mindenkié Csoport, a romák polgárjogi szervezetei. Az egyeztetéssel megbízott hivatalos fórumok, a kerületi és fővárosi szociális kerekasztalok többsége azonban csak formálisan működik. A Lehet Más a Politika valódi tartalommal tölti meg a kerekasztalokat, tényleges figyelmet fordítva rájuk, a részvételi költségvetés és az érintettek érdekeinek becsatornázására alkalmas fórumokká tesszük ezeket a tereket.

A jelenlegi kétszintű fővárosi városvezetés gátja a fejlődésnek és többek között a szociális problémák hatékony kezelésének. A javasolt új kerületi-fővárosi feladatmegosztás értelmében a stratégiai iránymutatás, tervezés fővárosi, míg a végrehajtás feladatai a kerületi önkormányzatoknál jelennek meg. A szociális területen több, jó irányba tett lépés történt, például a Budapesti Szociális Charta, amely a közös felelősség és feladatok kinyilvánítását és a végrehajtás összehangolását fogalmazta meg 13 évvel ezelőtt. A megvalósulás máig várat magára. Az új fővárosi szociálpolitika alapja az érintettek bevonása és a valódi szükségletek feltárására alapozott, adekvát szolgáltatási rendszer kialakítása. Ez gyökeresen eltér a jelenlegi gyakorlattól, amelynek lényege, hogy törvény írja elő az önkormányzat számára, milyen szociális és gyermekjóléti szolgáltatásokat kell működtetnie, függetlenül a helyi igényektől. Ezért a szociális törvények és az egész szolgáltatási rendszer új alapokra helyezése szükséges. Ehhez a szociális törvények módosítását kezdeményezzük az Országgyűlésben és a megvalósítására példát teremtünk Budapesten.

Az önsegítés, a karitász és a civil segítők

A szociális és gyermekvédelmi szolgáltató rendszer ma elsődlegesen és döntően az önkormányzatok által fenntartott intézmények formájában jelenik meg. Bár vannak egyházi és civil, valamint kisebb mértékben piaci szolgáltatók, ezek a szolgáltatások alig építenek az érintettek önsegítő szándékában rejlő lehetőségekre és csak alig érzékelhetően jelenik meg a társadalom szélesebb köreinek szolidaritása. Kevés a lehetőség a helyi közösségek tagjainak egymásra figyelését és támogatását erősítő kezdeményezés. A karitatív és professzionális szakmai segítségnyújtás civil szervezetei gyengék, működésük alapfeltételei nem biztosítottak. Így ezekben a szervezetekben az energiák nagy részét a szervezetek napi túléléséért folytatott erőfeszítések kötik le.

Ezért égető szükség van arra, hogy a szociális segítségnyújtás kisközösségi, társadalmi erőforrásokat, önkénteseket, adományozási kedvet jól és hatékonyan becsatornázni képes szervezeteit megerősítsük. A főváros szociálpolitikáját a helyi társadalom szolidaritására alapozva, a befogadó közösség erejére építjük, ezért a fővárosi és kerületi kötelező szociális feladatok ellátását új alapokra helyezzük. Elsődlegesen a helyi közösségi aktivitást megerősítő kezdeményezéseket támogatjuk, ez a feltétele annak, hogy a szegénységben élő, kirekesztett embereknek nyújtott segítség a főváros társadalmát formáló erőforrássá váljon. Szakítunk a jelenlegi gyakorlattal, ahol felesleges kiadásnak és tehernek tekintik a városvezetők a társadalom összetartozásának és biztonságérzetének növelésére hivatott szolgáltatásokat. Ezért azoknak a szervezeteknek, amelyek érdemben részt vesznek és értékes szolgáltatásokkal, programokkal visznek közel e célokhoz, a működéséhez szükséges költségeket biztosítjuk. A társadalmi változások, a szolidaritás értékei mellett elkötelezett emberek és szervezetek így tudnak valódi céljaikért dolgozni, és nem kötik majd le energiájukat a szervezeteik fenntartásáért végzett napi küzdelmek.

Szociális vállalkozások

A mai világban a legalapvetőbb és társadalmilag legszélesebb körben elfogadott megélhetési forrást a munkajövedelmek jelentik. A szegénységben élő emberek egy részének ez a lehetőség időszakosan vagy tartósan nem adatik meg. Ezért munkalehetőségek teremtésére van szükség azok számára, akik kiszorultak a munka világából. Erre két nagy körben nyílik leginkább lehetőség: a humán szolgáltatásokban, a helyi közösségi, társadalmi programok, szolgáltatások, közszolgáltatások biztosítása terén.

Munkalehetőségek megteremtésére van szükség és mód a hiányzó gondozási, ápolási, személyes segítői és egyéb humán közszolgáltatási területeken. Valódi értékteremtésre kínál ezeken túl lehetőséget a zöld gazdaságban a környezetet terhelő túlfogyasztásból is adódó szennyezés, zöldterülethiány miatt és minden munkaalkalom, ami az újrafeldolgozó-újrahasznosító piacágban kínálkozik. Ehhez újra kell gondolni a jelenlegi lomtalanítási gyakorlatot, lehetővé téve foglalkoztatási, adományozással, segélyezéssel foglalkozó civil szervezetek számára, hogy kialakíthassák azt a gyakorlatukat, amely a feleslegessé vált vagy meghibásodott háztartási és kommunikációs eszközök, bútorok, stb. újrafeldolgozását és újrahasznosítása által egyszerre járul hozzá a környezetterhelés csökkentéséhez és a humán közszolgáltatások kínálatának és kapacitásainak növeléséhez. Ezek a programok értékteremtőek, javítják a bennük részt vevők foglalkoztathatóságát és későbbi elhelyezkedési esélyeiket. Ezért létrehozzuk és tartalommal töltjük meg az Aktív Szociálpolitikai Programkeretet. Ebbe a pénzügyi alapba uniós pályázatok pénzei, lakossági, vállalati adományok és a Fővárosi Önkormányzatnak a zöld és szolidáris foglalkoztatást és szolgáltatásokat elősegítő pénzei kerülnek be. Ebből munkalehetőségek, közösségi kezdeményezések, hiányzó segítő szolgáltatások biztosítása válik lehetővé. Ezek a programok, szolgáltatások hiányoznak a jelenlegi szociális szolgáltatási rendszerből, illetve csak egy-két próbálkozást ismerünk. Széles körben kell elindítani ilyen programokat, ami sokak számára jelent segítséget, találkozási lehetőséget szegény, nehéz helyzetbe került emberekkel, növelve a társadalom többségének ismereteit, tapasztalatait és szolidaritását a társadalmi problémák iránt.

Segítő szolgáltatások megújítása

A szegénység és a szociális problémák sokarcúak. Más a probléma és más a megoldás is, ha jövedelmi szegénység sújtja a családot: ma az átlagos jövedelmek és a megélhetés kiadásainak arányai miatt rengetegen számítanak szegénynek, azonban az igazán nehezen megoldható élethelyzetek azok, ahol a szegénység más dimenziói is erősen megjelennek. A foglalkoztatási lehetőségekből való tartós kiszorulás a társadalomból való kirekesztődést is magával hozza. A kulturális szegénység az alapvető tudások, élmények hiányát és az ebből való kirekesztődést, az aktív élet lehetőségének, a napi mozgás lehetőségeitől való megfosztottságot is jelenti. Ezekről a kultúrával és a sporttal foglalkozó fejezetekben szólunk. Ezek közül valamennyi területen jelentős elmaradások jellemzik a fővárost.

A szegénység egyik legvégletesebb formája és megnyilvánulása a lakhatási szegénység és annak „végállapota”, a hajléktalanság. A gyerekek szegénysége drámai, az egyes emberek életét végletesen meghatározó és egész életre kiható rettenet. Társadalmi szinten is az egyik legfontosabb megoldandó probléma, hiszen a szegénységben élő gyerekek nagyobb eséllyel válnak betegségektől szenvedő, aluliskolázott, munkát nehezen találó felnőtté. Ezeknek a problémáknak a megoldása együttműködést, közösségi megoldásokat és a közszolgáltatások, különösen az oktatási rendszer megújítását igénylik. A szegénységben élő és kirekesztett emberekkel foglalkozó intézményrendszernek is nyitnia kell.

A szociális és gyermekjóléti szolgáltatások köre a nehéz helyzetben lévő embereknek, gyerekeknek nyújt célja szerint segítséget, azonban a társadalom elutasítása és valódi eszközök híján ez mégsem valósul meg. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok nem tudják a társadalom többi csoportjával való kapcsolatokat biztosítani. A nappali ellátást nyújtó intézmények, különösen a gyerekek nappali felügyeletére szánt intézmények (bölcsőde, családi napközi) és a szabadidős, különösen a nyári programok köre elképesztően kevés az azokat megfizetni nem képes családok számára. Ki kell bővíteni ezen szolgáltatások körét, építve a helyi közösségek aktivitására. Alapvetően fontos az önkormányzat anyagi felelősségvállalása, hogy a szükséges nappali ellátást biztosító és személyes valamint közösségi segítségnyújtást biztosító intézmények a működésükhöz szükséges forrásokat megkaphassák. Ezzel együtt kell, hogy járjon ezeknek az intézményeknek a „társadalmasítása”: ahol erre van alkalmas civil kezdeményezés, azoknak a bevonása a szolgáltatások biztosításába, önkéntesek aktivizálása és az érintettek önsegítésének támogatása egyaránt.

Méltósággal teli élet

A társadalom nagy része szerint ma szégyen szegénynek lenni. A főváros társadalmának mégis legalább harmada napi megélhetési problémákkal küszködik. Óriási az ún. energiaszegénység, a családok kiadásainak több mint negyedét az energiafelhasználáshoz köthető kiadások teszik ki. A lakások felújítása nem csak környezeti fenntarthatóság szempontjából kiemelten fontos feladat, hanem a szegénységben élők életminőségének javítása és kiadásaik csökkentése szempontjából elengedhetetlen.

A napi megélhetési problémák olyan vásárlói szokásokhoz vezetnek, ami a tudatos vásárlói magatartást háttérbe szorítja: sokan a legolcsóbb termékeket vásárolják meg. A fenntartható és autonóm társadalom felé tett lépések a napi megélhetési gondokkal küzdő emberek számára is segítséget jelentenek. Ehhez a helyi vállalkozások és közeli termelők számára értékesítési lehetőségek biztosítására van szükség. Megerősítjük ennek érdekében a helyi közösségek kapcsolatait a helyi gazdaság szereplőivel és a közvetlen értékesítés csatornáit is kiépítjük. A helyi piacokon támogatjuk a közeli termelők megjelenését. A rászorulók számára ezekről a piacokról származó termékekből készített ételekből biztosítjuk a szociális étkeztetést.

Olyan segélyezési és támogatási gyakorlatot folytatunk, ami emberhez méltó élet feltételeit biztosítja a XXI. században elfogadhatatlan nyomor helyett.

Hidak és utak, közöttünk

Valamennyi kutatói műhely egyetért abban, hogy szakadék tátong a szegények és nem szegények, városiak és vidékiek, és eltérő életformát, politika meggyőződést stb. választók között. A széthasadt társadalom nem képes megbirkózni problémáival. A cigányokkal, szegényekkel, hajléktalanokkal, egyáltalán: bármilyen szempontból „másokkal” szemben óriási a türelmetlenség.

A szegénység és kirekesztés problémái nem oldhatóak meg a most működő, szegregált intézményekkel. A Lehet Más a Politika elkötelezett az igazságosság mellett: ez megjelenik a városmegújító kezdeményezésekben, a bárki számára hozzáférhető módon biztosított kulturális és sportolási lehetőségekben. A közös programok, közös cselekvések, mint például az árvíz idején tapasztalt összefogás, a romák által szervezett adományosztás, amiből bárki részesedhetett, fontos lépések. A főváros hídjai Széchenyi idején megteremtették Budapest világvárossá válásának feltételeit. Ma meg kell teremtenünk a társadalmi hidak felépítésével egy élhető világvárosi társadalom feltételeit! Ehhez olyan kezdeményezések kellenek, amik megteremtésében a civil szervezetek, a művészek, a közösségi kezdeményezések alapvetően fontosak. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor az egyéni felelősség óriási erejéről. Nyissunk mások felé, akik máshogy élnek, más iránt érdeklődnek. A közös beszélgetések apró kis utakat visznek a közösen felépített hídjaink felé.

6.3 Egészségügy

A budapestiek megfelelő szintű egészségügyi ellátáshoz jutási esélyei jobbak az országos átlagnál annak ellenére, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban végrehajtott kapacitáscsökkentés következtében az aktív fekvőbeteg-ellátási kapacitás jelentősen csökkent, ennek ellenére fennmaradtak az egyenetlenségek, párhuzamosságok. Még mindig problémát okoz, hogy a kapacitáscsökkentést átgondolatlanul hajtották végre, nem gondoskodva a megszűnő intézményekben dolgozók elhelyezéséről és a betegek folyamatos ellátásról (pl.: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet).

Az ellátásban és a kapacitások alakításában még mindig elsősorban az érdekcsoportok erőviszonyai a meghatározóak, a betegek és a fenntartó érdekérvényesítő képessége gyenge. Örvendetes, hogy kidolgozták a szakmai eljárásrendeket, de azok a laikusok számára nem értelmezhetők. A betegek érdekeit védő Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetése tovább rontja a helyzetet.

Bár elvileg minden jogosultnak ugyanaz az egészségügyi szolgáltatás jár, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben és azok minőségében azonban még Budapesten belül is nagyok a területi különbségek.

A minőségi és a költségesebb szolgáltatásokhoz való hozzáférésben döntő szerepe van az információs és kapcsolati tőkének, annak, hogy ki kit ismer, illetve a korrupciónak. Azok nem részesülnek megfelelő egészségügyi ellátásban, akik a társadalom kevésbé szerencsés csoportjaihoz tartoznak: a szegények, a képzetlenek, a munkaerőpiacról kiszorultak. Az egészségi állapot terén tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentése a méltányos és igazságos társadalom megteremtésének egyik legfontosabb feladata. Ezzel párhuzamosan pedig jelen van a túlfogyasztás is, a szűkös erőforrások orvosilag nem indokolt túlzott igénybevétele.

Kiemelt feladat az egészségügyi alkalmazottak – elsősorban a pályakezdők és az ápolószemélyzet – bérezésének rendezése. Az ápolószemélyzet esetében már most jelentős hiány van, az orvosok elvándorlása és a szakma elöregedése rövid időn belül szakemberhiányhoz vezet.

Prevenció

Legfontosabb feladatunk az egészségben eltöltött évek számának növelése, a betegségek megelőzése. A szűrőprogramokra a jelenleginél lényegesen nagyobb keretet kell elkülöníteni: mobil szűrőállomásokat kell létrehozni, meg kell teremteni a háziorvos és a munkahelyi orvosok bevonását, vagyis csökkenteni kell a belépési küszöböt és növelni a szűréseken részt vevők arányát. A lakosságot és az egészségügyben dolgozókat is érdekeltté kell tenni a szűrővizsgálatok rendszeres elvégzésében. Az egészséges életmódra való nevelést nem lehet elég korán elkezdeni, aktív kampányokat kell folytatni a dohányzás visszaszorítására.

Alapellátás

Feltétlenül szükséges az alapellátás színvonalának és hatékonyságának emelése: a háziorvosokat be kell vonni egyszerűbb szakvizsgálatok elvégzésébe (pl. a laboratóriumi vizsgálatok helyszíni elvégzése a kérhető vizsgálatok körének bővítésével), így biztosítva a betegek mielőbbi munkába állását, a kiesett munkaidő csökkentését Ezzel elkerülhetővé válik számos újabb, felesleges orvos-beteg találkozás.

A betegellátás színvonalát javítaná és ezzel egyidejűleg a felesleges kezelések, vizsgálatok számának csökkenését eredményezné a betegutak ésszerűsítése, a háziorvosok szerepének növelése.

Szakellátás

A járóbeteg-szakellátás keretén belül az egynapos ellátások körét bővíteni kell. Infrastrukturális és személyzeti fejlesztéssel biztosítani kell, hogy a fekvőbeteg-ellátások minél nagyobb része történhessen meg kórházon kívül.

A házi betegellátás jelentős fejlesztésre szorul. Az idős és beteg emberek valamint családjuk életminősége jelentősen javítható az igényekhez alkalmazkodó, heti néhány órás házi betegellátási szolgáltatással.

A Budapesten működő egészségügyi intézmények (kórházak) többségének tulajdonosa az önkormányzat, a fővárosban található országos intézetek (egyetemi klinikák és országos központok) is zömmel az itt élők ellátását szolgálják. A kormányzattal és a többi fenntartóval együttműködve csökkenteni kellene a párhuzamosságokat a kapacitásokban és a működtetésben is.

Az egészségügyi ellátás szükséges átalakítása nem egyedül a helyi önkormányzatok feladata, de Budapest a saját intézményeinek tulajdonosaként sok ésszerűsítő lépést tehetne. Ezek közül a legfontosabbak:

• az egyes telephelyek és kórházak kapacitásának átgondolása, újratervezése;

• az intézmények közös beszerzési, karbantartási és működtetési rendszerének kialakítása;

• közös informatikai rendszer létrehozása a betegek adatainak (korábbi kezelések és leletek) könnyebb elérése érdekében;

• az ellátásnak és a betegutaknak a valós igényekhez és költség-hatékonysághoz igazítása;

• az intézmény felújítások és korszerűsítések összehangolása, pavilonkórházak helyett a korszerűbb tömbkórházak építése.

6.4 Kicsik és nagyok – oktatás a fővárosban

Budapest iskolaváros: igen sok gyermekintézménye, iskolája van. Három szempontnak az óvodáktól az egyetemekig érvényesülnie kell: a főváros oktatási rendszere mozduljon el az esélyteremtés-igazságosság, a fenntarthatóság-környezettudatosság, és a demokratikus részvétel-közösségiség irányába.

A fővárosban található gyermek- és oktatási intézmények nagyrészt kerületi, kisebb észben részben egyházi, alapítványi, fővárosi fenntartásúak. Ideje volna koordinálni a tevékenységüket! A kisgyerekkori ellátás fejlesztése talán a legégetőbb kérdés: a védőnők, bölcsődék, óvodák, családi napközik támogatása a fővárosban élő családok jövőjének a kulcsa. Az általános iskola legyen mindenki iskolája, az iskolák, középiskolák, de lehetőleg az egyetemek is váljanak igazi, demokratikus és szolidáris közösségekké.

A legkisebbek

A védőnői szolgálat fenntartása és fejlesztése mindannyiunk érdeke. Fontos, hogy a várandós kismamák és a családok minden segítséget megkapjanak, a kisgyermekeket – ha szükséges – csecsemőkortól kezdve elérje a korai fejlesztés. A lemaradást meg kell előzni, és minél gyorsabban be kell hozni. A korai szűrés és fejlesztés kiterjesztésével az iskolákról, a tanítókról vesszük le a terhet, a későbbi beilleszkedési zavarokat előzzük meg.

A hátrányok leküzdésének és a szülők – elsősorban az anyák – munkaerő-piaci visszailleszkedésének záloga a gyermekek nappali elhelyezésének megoldása. A korábban széles körben elérhető bölcsődei és óvodai hálózat mostanra meggyengült, a szülők évekre előre bejelentkeznek a megüresedő helyekre. A 90-es évek elején bezártak a vállalati bölcsődék, a város szerkezeti átalakulásával pedig nem tartott lépést az intézményrendszer, míg egyes kerületekben égető a férőhelyhiány, addig másutt – de ebből van kevesebb – inkább férőhelytöbblet van. A férőhelyek bővítésére szinte mindenütt szükség van, ugyanis az intézmények zsúfoltsága azzal is jár, hogy a nagy csoportlétszámok mellett nemigen folyhat érdemi fejlesztőmunka. A főváros feladata e lehetőségek megteremtése. (A magánóvodák egy átlagos keresetű család számára megfizethetetlenek.) A férőhelyek bővítésére jelent megoldást az otthoni óvoda, vagy más néven családi napközi támogatása. Az LMP célja, hogy 2014-ig elérhető szolgáltatássá tegye a fővárosban a családi napközit.

A családi napközi

A családi napközi olyan közösségeket támogató intézményi megoldás, amely ma már Magyarországon is magas színvonalon igénybe vehető és több szempontból előnyösebb ellátási forma, mint az általánosan elterjedt bölcsődei és óvodai ellátás. A kisgyermekek nappali ellátásának társadalomba ágyazott hagyományos formái teljesen eltűntek az államszocializmusban, és azt követően sem éledtek újra számottevően.

A családi napközik kialakítása hatékony, a helyi közösség erőforrásait felhasználó, munkahelyteremtő megoldás. Alkalmazása ott a legszükségesebb, ahol férőhelyhiány okoz gondot és az önkormányzat forráshiány miatt nem képes segíteni. Gyakori panasz a családi napközit működtetők részéről, hogy az önkormányzat nem támogatja a szolgáltatást, holott a gyermekek nappali ellátásának biztosítása minden önkormányzat számára kötelező feladat. További probléma, hogy a jogszabályi előírások irreális feltételeket szabnak. Amennyiben az önkormányzat nem tud elegendő bölcsődét működtetni a kisgyermekek elhelyezésére, célszerű a családi napközik létesítésének támogatására forrást biztosítania, ami jóval alacsonyabb kiadást jelent, a szülők szempontjából pedig rugalmasabb ellátási forma. Az önkormányzatok számára a családi napközik támogatása a legolcsóbb (a jelenlegi ellátásnál akár több mint 50%-al) és a leghatékonyabb megoldás, amely lehetővé teszi az állásukat elveszített pedagógusok, a munkaerőpiactól távol maradni kényszerülő, részmunkaidős állást kereső anyák munkavállalását.

Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a nők munkát vállalhatnak, ott megnő a gyermekvállalási kedv, a születések száma és csökken az elszegényedés veszélye. Nyugat-európai adatok szerint egy nő munkavállalása akár két további munkahely létrejöttét is magával hozhatja. A családok stabilitását, a benne élő családtagok, szülők és gyermekek testi-lelki egészségét is védi, ha sikerül összehangolni az anyaságot, a gyermekvállalást és a család egzisztenciális biztonságát, a nők gazdasági önállóságát segítő női munkavállalást. Közös érdek tehát, hogy a budapesti önkormányzatok a szülők elvárásaihoz, a gyermekek igényeihez alkalmazkodóbb, a helyi közösségek igényeinek megfelelőbb ellátásokat biztosítsanak. Nem a hagyományos ellátási formák (bölcsőde, óvoda) helyett, vagy azok terhére, hanem azokat kiegészítve.

Kicsik

Célunk, hogy az általános iskola mindenki iskolája legyen! Nem elszigetelt elit-iskolákra, hanem egységesen magas színvonalú iskolákra van szükség!

A gyermekeik jövőjéért aggódó szülők igyekeznek minél későbbre halasztani az iskolakezdést, többek között abból a meggondolásból, hogy minél később kerül iskolába a gyermek, annál kisebb az esélye, hogy nehézségei lesznek a – versenyelvűnek, szigorúnak érzékelt – általános iskolában. Ha a modern pedagógia elvek nyernek teret, az iskolák működésmódja megújul, és személyiség-centrikussá válik, akkor értelmetlenné válik a gyermekek „visszatartása” az óvodában. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem a követelményszint csökkenését, csupán az iskola szellemiségének fokozatos átalakulását jelenti. Az iskolai légkör oldódásához a pedagógusokat fölöslegesen terhelő adminisztratív feladatok csökkentése is hozzásegíthet; és bár ez elsősorban kormányzati feladat, mindehhez a főváros is hozzájárulhat, anyagi lehetőségeihez mérten (pedagógus-asszisztensi állások). A lemaradókat egyéni fejlesztéssel, mentorálással kell segíteni a felzárkózásban. Ehhez a tanulók fejlesztésén, mentorálásán, a pedagógusoknak nyújtott szakmai segítségen kívül az is elengedhetetlen, hogy az iskolák közötti verseny vadhajtásait lenyesegessük, a korai szelekciónak gátat szabjunk!

1, A főváros járjon élen a pedagógusok munkájának szakmai támogatásában!

Ennek érdekében fejlesztjük a fővárosi szintű szakmai konszenzusképzés inforámlis fórumaként „Fővárosi Oktatáspolitikai Kávéház”-at. 2014-ig egyúttal elindulhatnak az intézményesített érdekegyeztető fórum létrehozásának előkészületei is, széles szakmai konzultációt követően.

2, Esélyegyenlőséget az oktatás finanszírozásában!

Kezdeményezzük, hogy a főváros az iskolafenntartó kerületi önkormányzatok közötti oktatásfinanszírozási egyenlőtlenségeket kiegyenlítse (hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerekek elosztása, sikeres integrációjának támogatása), valamint a szomszédos kerületek közötti koordinációt megerősítse (utazó pedagógusok és gyógypedagógusok, részmunkaidős pedagógus-mentorok, esetmegbeszélő foglalkozások, az iskolapszichológusi hálózat, a nevelési tanácsadók koordinálása stb.) Különösen fontos kiegészítő támogatást nyújtani az általános iskolák felső tagozatainak is, hogy az itt nyújtott pedagógiai szolgáltatások versenyképessé válhassanak a 6- és 8 osztályos gimnáziumok szolgáltatásaival.

3. Pedagógus pálya megtartó ereje

A közoktatásban dolgozók alulfizetettek. Ez elsősorban a központi kormányzatra ró nagy felelősséget, de a fővárosi önkormányzat is tehetne lépéseket. Kezdeményezzük a pályakezdő pedagógusok a fővárosi bérlakásprogram kiemelt kedvezményezettjei legyenek.

Nagyobbak

Az LMP álláspontja szerint minden fővárosi diák számára biztosítani kell nem csak a magas színvonalú nyelvtanulást, de zenei, vagy képzőművészeti tehetségének kibontakoztatását is, nem csak azoknak, akik ilyen tagozatra járna. Az LMP ezért szorgalmazza, hogy minden egyes fővárosi diák számára tényleges esély nyíljon legalább egy idegen nyelv magas szintű elsajátítására!

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok mélyítik a társadalmi egyenlőtlenségeket. A fővárosnak arra kell ösztönöznie középiskoláit, hogy 4 évfolyamos képzést kínáljanak. Ezeknek az iskoláknak arányosan magasabb anyagi támogatást kell kapniuk a fővárostól, mint a 6- és 8 évfolyamos középiskoláknak.

A szakképzésben nagy arányban vannak jelen a hátrányos helyzetű fiatalok, ez a képzési forma sokszor nem ad a munkaerőpiacon értékes tudást a fiatalok számára, hanem éppen ellenkezőleg, oktatási zsákutcát jelent. Az LMP megszüntetné azt az ördögi kört, amelyben a legroszabb eredményű tanulók mennek szakképző intézménybe, miközben bizonyos szakmák hiányszakmákká válnak.

Rugalmas szakképzést! Nem elég, hogy a szakképző intézmények, az őket összefogó TISZK-ek formális kapcsolatban legyenek ipari/gazdasági szereplőkkel; a munkáltatókkal való rugalmas, akár évfolyamonként eltérő tartalmú kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy a diákok valóban piacképes tudást kapjanak ezekben az intézményekben. Csakis olyan szakképző intézeti évfolyam indulhat, amelynek tanulói számára biztosított a képzés ideje alatti tényleges szakmai gyakorlat, valamint a képzés után a partner gazdasági társulás az évfolyam tanulóinak legalább egy éves fizetett munkát is tud biztosítani az adott szakmában.

A nagyvilág az iskolában

A környezettudatos szemléletmód elterjesztése érdekében kezdeményezzük, hogy minden oktatási intézményben készüljön a diákok részvételével iskolazöldítési intézkedési terv, amely a büfék kínálatától kezdve a hulladékgazdálkodás kérdésein át az épületben és környékén kialakítható többlet zöldfelületek megtervezéséig, netán egy eseteleges épületfelújítás szempontrendszerének kialakításáig minden fontos kérdéssel foglalkozna. Szintén szorgalmazni fogjuk, hogy a fővárosi oktatási intézmények az óvodáktól az egyetemekig bezárólag fogadják örökbe szűkebb földrajzi környezetük egy darabját (egy teret, egy parkot, egy Dunapart-szakaszt stb.), és e védnökség keretében igyekezzenek helyreállítani, javítani az adott terület környezeti jellemzőit. Az iskolák, a fővárosi fenntartású kollégiumok a környezettudatos gondolkodásmód kialakulása szempontjából is kulcsfontosságú intézmények. Fontos előrelépést jelent, hogy számos óvoda, iskola, kollégium elindult az ökointézménnyé válás útján, sokan részévé váltak az ökoiskolák, ökokollégiumok hálózatának. Ugyanakkor ezen a területen még további jelentős előrelépésre van szükség.

Kiemelten fontosnak tekintjük, hogy az oktatás, nevelés színterei révén a diákok, fiataloknak iskolai és iskolán kívüli tevékenységek keretében lehetőségük nyíljon környezetük sokszínűségének megismerésére, a társadalmi felelősségvállalásra, a társadalmi szolidaritás gyakorlására, a nyitott gondolkodásmód elsajátítására, a toleráns, a másik iránt érdeklődő attitűdök fejlesztésére.

Hogy a diákok, fiatalok minél fiatalabb életkorban bekapcsolódhassanak lakóhelyi környezetük alakításába, kezdeményezzük, hogy Budapest kerületeiben és a főváros szintjén is diákpolgármestereket lehessen választani és hogy kamaszparlamentek alakuljanak – követve a bükki Hegyháton létrehozott hasonló nevű intézmény példáját. A kétéves mandátummal megválasztott diákpolgármesterek és kamaszparlamentek lehetőséget kapnak arra, hogy a különböző részterületekkel kapcsolatban (városépítés, környezetvédelem, közlekedés, oktatás, kulturális élet stb.) fejlesztési elképzeléseket dolgozzanak ki és mutassanak be a kerületek és főváros különböző fórumain.

Ugyanezt a célt szolgálná az önkéntesprogramok kiterjesztése, támogatása: a diákok vegyenek részt lakókörnyezetük szebbé, jobbá tételében, akár szemétszedéssel, akár a közösségi kertek gondozásával, akár az egyedülálló idős emberek rendszeres meglátogatásával.

Azt gondoljuk, hogy a fővárosnak kezdeményező szerepet kell játszania, hogy a kerületi önkormányzatok az iskoláztatással kapcsolatos, az uniós pályázati források elnyeréséhez immár nélkülözhetetlen esélyegyenlőségi tervek kidolgozásához magas színvonalú, a problémákat, a fejlesztési alternatívákat valóban feltáró szakmai segítséget kapjanak. A fővárosnak pedig kötelessége, hogy a társadalmi igazságosság szempontjainak, az esélyegyenlőségi tervekben tett kerületi vállalásoknak a gyakorlati érvényesülését monitorozza!

6.5 Sportoló Budapest

Célunk egy olyan fitt főváros, ahol minden helyi a mindennapi életéhez tartozik a sport, a mozgás.

Egy egészséges városban a sport nem a középréteg mulatsága, hanem mindenki számára hozzáférhető és elérhető. Ha a teljes népesség megfelelő mozgáskultúrával és heti rendszeres mozgásterheléssel rendelkezne, annak a teljes társadalomra nézve számszerűsíthető pozitív hatása lenne. Küldetésünk, hogy a rendszeres testedzés a mindennapok részévé váljon Budapesten!

Tömegsport

Ahogy a lakosság rossz egészségügyi mutatóihoz a kezelő és nem megelőző szemlélet mellett a tájékoztatás hiányosságai és ellentmondásai is nagyban hozzájárulnak; úgy a napi testmozgás ritkasága részben az információhiányra vezethető vissza, további visszatartó erő a sport viszonylagos drágasága, vagy a hozzáférési lehetőség hiánya.

Célunk, hogy a főváros tevekény szerepet vállaljon egy hosszú távú tájékoztató kampányban az egészséges életmódra nevelés, az elhízás megelőzése érdekében élsportolók és egyéb közszereplők bevonásával.

A helyben elérhető és kedvezményes sportolási lehetőségekről az önkormányzat feladata folyamatosan tájékoztatni a lakosságot, így elérhetővé teszi a kerületi sportpályák bérlési árait, az itt szervezet nyílt sportprogramokat, az uszodák és úszóegyesületek elérhetőségeit, valamint más sportolási lehetőségeket.

A közoktatásban a testnevelés óra keretén belül kell biztosítani minél több sportág megismerését.

Az önkormányzatok ösztönözzék és támogassák a sportközösségek kialakulását (kocogó-, természetjáró-, úszó- stb. klubok). A tömegsportklubok alapvetően önfenntartóak, fejlesztéseikhez, lehetőségeik bővítésekhez lehet szükség állami, önkormányzati támogatások igénybevételére.

Budapest valamennyi lakosának hozzáférést biztosítunk a három alapsportág (úszás, kerékpározás, futás) alapszintű oktatásához és gyakorlásához.

Elsőként meg kell szervezni a meglévő sportlétesítmények karbantartását.

Lehetőségek kell adni a kerékpározást kipróbálni vágyóknak a városi kerékpáros közlekedés elsajátítását, iskoláskorúaknak az iskolai kereteken belül.

A városi parkokban kiépített a futókörök akkor válnak igazán népszerűvé, ha a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra (időmérő, öltözők, fitnesztermek, kölcsönzők, boltok) is kiépülnek. A futóutak vonalvezetésénél fontos tervezési szempont a scenic road gyakorlat, amikor a futópálya egy-két kiemelt pontján páratlan kilátás tárul a fáradt sportoló szeme elé.

Biztosítani kell valamennyi kirándulóhely (Hármashatár-hegy, Csíki-hegyek stb.) könnyű megközelíthetőségét, azok egységes és kiemelt kezelését, karbantartását.

Élsport

Az élsportnak kettős feladata van: egyrészt, hogy folyamatosan ráirányítsa a figyelmet a mozgás és sport fontosságára, a fiatalok számára példaképeket állítson; másrészt, hogy megmutassa, sikert csak rendszeres és célorientált munkával lehet elérni a sportban ugyanúgy, mint az élet egyéb területein, ugyanakkor nagyon fontos az élsportban elért sikerek nemzeti összetartó hatása, a nemzeti büszkeség fejlesztése.

Az élsport fejlesztésének elsődleges kérdése a megfelelő infrastruktúra és finanszírozási modell kialakítása. Biztosítani kell az állami, önkormányzati kézben lévő sportlétesítmények kedvezményes használatát, a megfelelő öltözők, közösségi terek kialakítását. A sporttelepeket védeni kell az ingatlanspekulációktól, nem szabad megengedni a beépítésüket, kiemelten a vízisporttelepek esetén.